Olvazsd tova xd

Az utazás

Sosem hitem volna, hogy ennyire elvesztem volna az életben. Egy kisvárosban lakunk, Los Angeles mellett. Sosem értettem, miért küldnek ilyen helyekre. Alexandra Palker becsületes nevem, most végeztem az általánossal. Anyukám már 15 éve özvegy, alig emlékszem apukámra.  Anyu azt mondta nekem néha, hogy apu varázsolja ide nekem az ajándékot karácsonyra- Ebben csak rég hittem.  Ültem az autóban, figyelve a kint elhaladó fáknak az árnyait. Amint az előbb verőfényes napsütés volt, itt már nagyszámban hullott a hó.  Anyu jól mondta, hogy hozzak téli cuccokat. Nehogy még rövid ujjúban feszítsek a mínusz 20 fokban.  Nem voltam egy leányálom lány, a barna hajam simán hullott a vállamra, a bőröm, mint a rák. Ellenben a fehér hó kislányokról, akik a havat lapátolták a házuk előtt.  Hurrá! Ez az. Szétfagytam az úton.  – Anyu Szétfagyok!- Sokszor hangzott el ez a mondat.  Anyu pedig nyugodtan elmondta, hogy ˇnemsoká ott vagyunk. ˇ Ja, a rosszabbat nem is közöltem. Bentlakásos.  Szuper… Szóval csak 2 évente láthatom anyut?

- Hiányozni fogsz, anyu.  – Szóltam, amikor kiszálltam az autóból.  Anyu is kiszállt, és hosszú ölelésben váltunk el. Sok szerencsét kívánt. Hát az most kell… Az ösvényen vetetett az úton. Mindenhol a hó lepte be az utat, fehérre festve vele együtt a szürke tájat- Különös sötét volt. Gyorsan megnéztem az órám. Már is este van? Az órám még csak 10.30 – t mutatott. Hogy itt milyen kiszámíthatatlan minden. Az épület nem is volt annyira lepukkant, amire számítottam.  De nagyon is elzárt volt. Mivel úgy láttam, mögötte és körülötte, erdő magaslik. Brr… A látványtól is borzongok, és valami fóbia is érik bennem. Az ajtó nagyjából 10 m széles, és 10 m nagyságú volt.  Amikor benyitottam, belezengett az épület. A padló márvány volt, és a csillár magasan lógott a fejem fölött. A fa ajtók és lépcsők egybeolvadtak a tölgyfa fallal. Fa, fa, fa, fa,és csak megint az. A porta nem messze volt.  Az is fa volt. Szerintem egy életre megutálom a fát.  Hát adjonisten, megjött az igazgató..

- Ó, hát Alexandra! Megérkezett? – Köszöntött. Elég furcsa látványt nyújtott.

- Igen, asszonyom! Maga Mrs. Pretty? – Néztem rá, eközben ő elfoglaltan túrta szőke haját. Még jó hogy ő volt.

- Jöjjön, Palker kisasszony megmutatom a szobáját! – Már szóltam volna neki, hogy tegezzen, de még hagytam egy picit nyüglődni ezzel az intelligens szóhasználattal.

- A lakáskulcs mostantól az Öné. Vagy megosztaná a diáktársaival?

Társaság? Arra nagyon vágyom. Sürgősen igent mondtam. Hát ez könnyen kezdődik. Majd néhány perc múlva hozott három lányt. Egy barnát, egy vöröset, egy feketét.

-       Ő itt – Mutatott a vörösre- Gabriella Stell. A másik, szőke kisasszony pedig Rose Volly. Ő pedig Stella! Neki sajnos nem tudjuk a másik nevét. – Mindegyikőjükkel kezet fogtam.

-       Hát ő pedig Alexandra Palker. – A lányok meghökkentek a nevem hallatán. z igazgatót észre sem vettem, hogy elment.

-       Szóval Palker..- Mélyült el magában Stella.

-       Neked most el kell mondanunk valamit!- Rángatott Rose.

Bent az ágyra húztak, és elkezdték azt, amit nem értettem.

-       Alex. Egy varázsló családnevét viseled! És egy ilyen iskolában vagy?

-       Miért ne lehetnék itt? Hm? Tessék?

-       A varázsló nevét hordod. Frank Palker.

-       Az meg ki? – Szóltam kíváncsian.

-       Háát…Egy mágus? Mi lenne. – Szólt Stell.

-       És..? Olyan nem létezik.

Erre a mondatomra úgy kinyílt a szeműk, mint az ablak.

-       Csak te viseled. És anyukád nem mondta talán milyen suliba küld?- Firtatta Rose.

-       Nem. De lányok! Ez csak egy gimnázium.

-       A Frank mágus suliba jöttél. És ez nem vicc.

-       Ez most vicc?- Kérdeztem furcsán.

-       Minden éjszaka meg fog látogatni- Közölte vészjóslóan Stella. Egy szót sem értettem. Ki az a Frank?? Mágus? Ó…lányok hagyjatok már. Ezek biztosan LSD-t esznek vacsira. Mágus suli? Miféle vicc..

-       Ez komoly. Most pedig aludni kéne.

-       Reggel 11 órákkor? – Kérdeztem.

-       Minden este éjfél után eljött hozzánk egy őrangyal. – Szólt Gabriella

-       Te mit szívtál?- A hangom már nem volt a régi. Előbújt belőlem a kíváncsi Alexandra.

-       Én …Semmit. – Vallotta be. Hát ez nem volt meggyőző. Inkább otthagytam őket. Az ebéd már ott van? Inkább nem alszom. Hát lementem. Mintha megmozdult volna egy kép, és rám kacsintott volna. Képzelődöm!

Az ebéd sem volt valami meggyőző, mintha az is mozgott volna. A rántott hús szinte táncolt. Na, jól van. Azt hiszem, inkább felmegyek a szobámba, és kipakolok. Ennyi. Legalább valami elfoglal. Felértem; És ki várt ott? Rose.

-       Te máris visszajöttél? – Firtatta. Milyen kérdés ez?

-       Ja. – Úgy tettem, mintha nem lenne ott…

-       Kipakolsz?- Ez meg miért annyira kíváncsi?

-       Rose, miért ennyire érdekes, hogy én mit fogok csinálni?

-       Alex, én tudom előre, hogy mit fogsz csinálni.

-       Megőrültél? Hogyan látnád?- Rose nem annyira meggyőzően beszélt. Majd szó nélkül elment. Nem is vettem észre. Hát visszamentem. Egy óra, mire befejezem, és körülnézek. Van itt mosdó? Az menő. Ekkor benyitott Stella…

-       Szia, Alex! Már kész is vagy? – Dehogy voltam kész. Ezt tudatára is adtam.

-       Stell, neked miért nincs.. Másik neved?

-       A családom neve ismeretlen. Csak annyi maradt meg, hogy Stella. Az emlékeim nagyon halványak a szüleimről. Apukám is elment, Mint anyukám. Rost már kérdeztem, hogy tudja-e mi történt.. De nem látja.

-       Mit nem lát?- Kérdeztem, mint aki nem tud semmit. Hirtelen kapott el a kíváncsiság. Ő leült az ágyra, és elkezdte.

-       Rose születésétől fogva lát bizonyos dolgokat, ami mindig változik. De csak annak látja, aki nagy mágikus, vagy közepesen mágikus kisugárzást sugároz. Te ő szerinte az átlagon felüli sugárzású vagy. Ki volt az apád?- Milyen kérdés..

-       Harry Palker. Miért?

-       Harry Palker?- Tágult ki a szeme. Hát persze, ki lenne. .- De hát Harry az iskolánk volt kormányzója, egyben Frank déd fia! Hát ezért…

-       Ez valami tévedés! Mi közöm egy mágushoz? – Már nem a kíváncsiság fujtott, hanem hogy végre szabaduljak ettől a ténytől. Anyu sosem ejtette ki a száján, hogy ő lenne az ük nagypapám. De ez már kicsit gáz! Lehet, hogy hazudó gimnáziumba jöttem?

És ekkor megfogta a kezem, és egy félkört rajzolt bele.

-       Mit csinálsz? – Bambultam rá, mikor a kezemben láttam egy kis sebet.

-       Aau! Ez fáj! – Ő nyugodtan nézett a tenyeremre. Megfogta a másik kezem, és a másik felé tette. Félkört rajzolt a levegőbe, és ekkor eltűnt a kezemről a szokványosan mély sebem. Csodálkozva néztem a gyógyult részre.

-       Ez, hogy?

-       Az első mágiád. Félkör a seb felett. Ez a holdmágia. – Magyarázta.

-       Ezt most én csináltam?- Kérdeztem.

-       Aha. Az én részemről 2 percig tart a gyógyulás. Különleges vagy! – Mosolyodott el. Különleges? Én? Én azt hiszem nem. Ez a varázslós dolog furcsa élmény.

-       Be fog nyitni valaki…- Mondta komolyan. Ezt hogy észlelte? És tényleg benyitott Gabriella. Hozott valamit a kezében, amire élénken felfigyeltem. Egy amulett volt. Topáz színe volt, halvány lila árnyalattal. És most épp felém nyújtotta.

-       Alex. .Ez itt Frank amulettje. Én szerintem téged illet! Örökös vagy.

Én persze úgy néztem rá, mint egy bagoly….

Ennyire gyönyörű, szép amulettet még soha sem láttam. Lánca lágyan aranyszínű volt, a topáz mély színében valami feketeség csillogott. Forgattam a kezemben, az anyagáról ítélve nagyon régi lehetett. Stella a nyakamba csatolta, ami nagyon jól állt, de a mellkasom mintha bezuhant volna a súlya alatt.

-       Szép! Csak még azt kell megnéznünk, hogy miként használod! – Incselkedett Gabriella.

-       Használni? Hát ez több milliós!

-       Ez Frank amulettje. Ez nem egy megszokott ékszer, Alex. Ez mágikus világörökség. A legnagyobb erővel megáldott amulett…

-       Stella!- Hallottuk Rose hangját.

-       Stella! Hogy van nállad…Alexnél az AMULETT?

-       Alex örökségét Pretty néninél kaptam, hogy adjam át. – Szavalta Stella.

-       De..De ez világörökség! És a nyakára csatoltad? Ez nagyon veszélyes dolog ám, Stella! – Intette le. – Ha rosszul használja, megölheti! – Fájtak a szavak..

Meghalhatok? Ez nagyon megfélemlített.

-       Én azt nagyon is tudom. De a holdmágián 1 mp. belül gyógyult.

-       Egy másodperc? Szent ég! – Fogta a fejét Rose.

(…)

Este lett, nagyon rövid idő alatt. Fel sem fogtam még, hogy már este van. Ott, ahol éltünk 3 órával ezután sötétedik. Mintha valami ketrecben élnék. Belemerültem a gondolataimba. Ekkor Stella húzott magával.

-       Gyere! Megyünk!.

-       Már?- Úgy tettem, mint aki majdnem elaszik. Hát ez nem segített. Felvettem a kabátom, és megindultam az ajtó felé.

-       Alex nem ott megyünk. – Tudósított Rose. Rose a fürdőszobába ment, követtem. A pultot felnyitotta, és ott volt egy hosszú és nagy cső.

-       Itt mássz be! A pince mellett fogunk kikötni. Inkább én megyek előre.

Stella és Gabriella hátam mögött kúsztak. Rohadt sötét volt, el sem hiszem, hogy elmentem odáig. Ott egy tágas tér terült el. Egy fáklya égett a falon.

-       Itt azt hiszem, az egyik képen te szerepelsz.

-          Én? – Akárhogyan is bámultam a sötétségben a falakat, azon bizony nem voltak képek. Gondolom, jön egy ’hókuszpókusz’  Az is jött…

-       (angol hadarás vagy valami olyasmi. ) – Stella mondta „érthetetlen angyal nyelven.” Ekkor a képek láthatóvá váltak. Hogy is mondjam, nem láttam át igazán őket.

-       Háát..ez biztos nem én vagyok. – Mutattam egy keresztre a falon.

-       De. Az Frank jelképe. – Na, ne mondd már.  Egy kereszt.

-       De ott a túloldalon – Mutatott a túloldalra, – Ott a képen van egy lány. Frank látta, milyen lesz az ükunokája.

-       Mi?…Na itt mindenki megőrült? Akkor most az egész életem hazugság volt?..

-       Ha nem tudtad, valószínű ,hogy igen.