A második rész

Ennyire gyönyörű, szép amulettet még soha sem láttam. Lánca lágyan aranyszínű volt, a topáz mély színében valami feketeség csillogott. Forgattam a kezemben, az anyagáról ítélve nagyon régi lehetett. Stella a nyakamba csatolta, ami nagyon jól állt, de a mellkasom mintha bezuhant volna a súlya alatt.

-       Szép! Csak még azt kell megnéznünk, hogy miként használod! – Incselkedett Gabriella.

-       Használni? Hát ez több milliós!

-       Ez Frank amulettje. Ez nem egy megszokott ékszer, Alex. Ez mágikus világörökség. A legnagyobb erővel megáldott amulett…

-       Stella!- Hallottuk Rose hangját.

-       Stella! Hogy van nállad…Alexnél az AMULETT?

-       Alex örökségét Pretty néninél kaptam, hogy adjam át. – Szavalta Stella.

-       De..De ez világörökség! És a nyakára csatoltad? Ez nagyon veszélyes dolog ám, Stella! – Intette le. – Ha rosszul használja, megölheti! – Fájtak a szavak..

Meghalhatok? Ez nagyon megfélemlített.

-       Én azt nagyon is tudom. De a holdmágián 1 mp. belül gyógyult.

-       Egy másodperc? Szent ég! – Fogta a fejét Rose.

(…)

Este lett, nagyon rövid idő alatt. Fel sem fogtam még, hogy már este van. Ott, ahol éltünk 3 órával ezután sötétedik. Mintha valami ketrecben élnék. Belemerültem a gondolataimba. Ekkor Stella húzott magával.

-       Gyere! Megyünk!.

-       Már?- Úgy tettem, mint aki majdnem elaszik. Hát ez nem segített. Felvettem a kabátom, és megindultam az ajtó felé.

-       Alex nem ott megyünk. – Tudósított Rose. Rose a fürdőszobába ment, követtem. A pultot felnyitotta, és ott volt egy hosszú és nagy cső.

-       Itt mássz be! A pince mellett fogunk kikötni. Inkább én megyek előre.

Stella és Gabriella hátam mögött kúsztak. Rohadt sötét volt, el sem hiszem, hogy elmentem odáig. Ott egy tágas tér terült el. Egy fáklya égett a falon.

-       Itt azt hiszem, az egyik képen te szerepelsz.

-          Én? – Akárhogyan is bámultam a sötétségben a falakat, azon bizony nem voltak képek. Gondolom, jön egy ’hókuszpókusz’  Az is jött…

-       (angol hadarás vagy valami olyasmi. ) – Stella mondta „érthetetlen angyal nyelven.” Ekkor a képek láthatóvá váltak. Hogy is mondjam, nem láttam át igazán őket.

-       Háát..ez biztos nem én vagyok. – Mutattam egy keresztre a falon.

-       De. Az Frank jelképe. – Na, ne mondd már.  Egy kereszt.

-       De ott a túloldalon – Mutatott a túloldalra, – Ott a képen van egy lány. Frank látta, milyen lesz az ükunokája.

-       Mi?…Na itt mindenki megőrült? Akkor most az egész életem hazugság volt?..

-       Ha nem tudtad, valószínű ,hogy igen.